Amikor elkezdtem futni, gyorsan realizálódott bennem az igény, hogy nem akarom a telefonom magammal cipelni, és kellene valami, amin látom futás közben is az adatokat, így hosszas dilemma után végül egy Apple órával lettem gazdagabb. Időközben rájöttem, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de arra jó volt, hogy láttam a megtett távot, a tempót és a pulzusomat. Eleinte a pulzusadatok nekem nem mondtak semmit, de ha szóba került futó társaságban a téma, mindenki hátrahőkölt látva az értékeimet, hogy "Az nem lehet hogy 180-as pulzuson futsz". Pedig azon futok, leteszteltük más órával is, mert arra gyanakodtunk mérési hiba lehet. A többiek unszolására elmentem egy kardiológushoz, aki azt mondta szervi bajom nincs, viszont valóban elég magas a pulzusom alacsony intenzitás mellett, de próbáljam meg edzés közben lent tartani. Erre próbáltam is mindig figyelni, viszont egy versenyen sikerült 187-es átlagot futnom egy órás intervallumon keresztül, ami minden létező pulzusszámítási mód szerint lehetetlen, így eldöntöttem, hogy elmegyek egy diagnosztikára. Az EN Sportnál rögtön megnyugtattak, hogy nem vagyok egyedi eset, volt dolguk olyan futóval aki ennél magasabb átlagon futotta a maratont, így én még nem is számítok extrém esetnek. 

A vizsgálat rendkívül részletes volt, sok mindent megtudtam a testemről, viszont most csak a leglényegesebbeket osztanám meg veletek. Első körben a testösszetételem nézték meg, aminél érdekesség, hogy a látszólag teljesen normálisnak tűnő alkatom mellett (170 centi, 60 kiló), rendkívül magas a testzsír százalékom. Az egyik módszer szerint 28,5%, a másik szerint 30,8% lett az eredmény. Az alsó ábrán látszik, hogy 23% felett már nem normális, és az amatőr sporthoz is maximum 20% körül kellene lennie, ami az én esetemben 53 kilós testtömeget jelent. Magyarul fogynom kellene legalább 7 kilót az izomzatom megtartása mellett, ami nagyban hozzájárulna a pulzusom csökkenéséhez is. A zsigeri zsír ráta értéke normális, ami azt jelenti, hogy a szerveim szerencsére nincsenek elzsírosodva.

Ez után jött a légzésem, ami egy csőben található ventillátorlapát megpörgetésével mértek. A táblázatból látszik, hogy a tüdőkapacitásom és az erőltetett légzésem is rendkívül alacsony. Ez annak köszönhető, hogy kicsi a tüdőm mérete, ami a tévhiedelemmel ellentétben nem növelhető, mert gyerekkorban véglegesen kifejlődik ez a szervünk. Amin lehet fejleszteni, az ennek az aránya, tehát hogy a fix méretű tüdőnk hány százalékát tudjuk kihasználni. Nekem ez a sportos kategóriába esik, de elvileg még tovább lehetne fejleszteni. Érdekes, mert sosem éreztem légzési problémát, viszont a későbbiekben lehet majd hátrányom belőle, mivel az izmok mozgatásához oxigén kell. És minél aktívabban mozog, annál több oxigénre van szüksége, ami nálam csak korlátozott számban elérhető. Tehát az izmok maximális oxigénfelvevő képességét mutató VO2 max értékem csak egy bizonyos szintig fogom majd tudni feltornászni elvileg.

Ezután jött a futópados vizsgálat, amire a legjobban kíváncsi voltam. Először megmérték a nyugalmi értékeket, ami nálam egy teljesen átlagos 60 ütéses nyugalmi pulzust jelent. Ezután kellett különböző tempókban futni 3-3 percet, mindegyik után volt egy kis pihenő és egy gyors fülcimpa szúrás, mert kellett a vérem a laktátméréshez. A laktát, más néven tejsav az izmok működésének a mellékterméke, és ennek termelődési szintje sokat megmutat a futó edzettségéről. Eredetileg öt lépcsőben emelték a sebességet, de megpróbálkoztam egy hatodikkal is két perc erejéig, ami már 4:26-os tempót jelentett. Az RPE skála, az általam megadott nehézségi szintek, tehát, hogy én mennyire éreztem keménynek az adott feladatot egy 1-10-es skálán.

Itt láthatóak az eredmények grafikonos formában is. A kék görbe a laktát termelődést mutatja, míg a piros a pulzusomat. Érdemes megnézni, hogy az általam nehézségi szintnek gondolt szabadon kószáló piros pöttyök mennyire nem fedik a valóságot, és szerintem ez lehet az oka annak, hogy elfutjuk a versenyek elejét. Egyszerűen túl könnyűnek érezzük az alacsony tempót. Tehát ebben az esetben a nehézségi skálázást valahonnan négyestől kellett volna indítanom, az felelt volna meg inkább a realitásoknak.

A fehér vonal mutatja a laktátküszöböt, ahonnan a laktát termelődés megindul, és ami alatt a mozgáshoz szükséges energiát főként zsírból nyerjük. Nekem ez a határ 158-as pulzus mellett történik, és elviekben 7 perces tempó felett. A sárga vonal az anaerob küszöböm, ami felett a szénhidrát felhasználás dominál, és a laktát termelődés megugrik, így ha hosszú távon 176-os pulzus felett futnék, akkor a savasodás miatt az izmaim sztrájkba kezdenének. A vita maxima táblázat a maximális terhelhetőségem mutatja, jelenleg ez az a szint, amit maximum ki tudok préselni magamból.

Egyébként az anyagcsere folyamatimról is készült egy ábra, amin a dombocskák voltak a futópados ciklusok, a völgyek pedig a pihenés szakaszai. A narancssárga rész a zsírfelhasználásom, a citrom pedig a szénhidrát. Nagyon szemléletes ábra, mert nagyon jól megmutatja, hogy a legalacsonyabb intenzitási zónákban égetjük el a legtöbb zsírt a testünkről, teljesen felesleges kimaxolni az edzéseket annak, aki fogyni akar. 

A mért adatok alapján meghatározták az edzészónáimat is. Ami itt érdekesség, hogy az egyes zónákhoz kaptam egy tempó értéket is, ami hírből sem fedi a valóságot. Edzésen a 7 perces tempó mellé nekem erősen 165 feletti pulzus társul, ami már egy másik tartomány. Ennek oka, hogy a laborkörülmények túl ideális helyzetet teremtettek, és ott könnyebb volt megfutni az adott tempót mint a szabadban. Így ezt az információt érdemes figyelmen kívül hagyni, hacsak nem légkondis futópadon fogják a versenyeket ezentúl rendezni.

Ezek után kaptam javaslatokat az elvégzendő edzésekre, nem meglepő, hogy nekem E1-E2-ben kell a legtöbbet futnom, hogy fejlesszem az alap állóképességem.

Megbecsülték a félmaratoni eredményem is, amire szerintük képes lehetek, viszont természetesen a körülmények miatt itt sem lesz az általuk számolt időeredmény reális véleményem szerint. Valahova 2:15:00 és 2:20:00 közé várom magam egyként a Wizz Air-en. 

A végső összesítő táblázatban látható, hogy a testzsírszázalékomon és a regenerációs képességemen kell a legtöbbet faragni, de a többi értékem is csak a megfelelő szintre elég, amit úgy kell érteni, hogy nem a sporthoz megfelelő, hanem a kanapén üléshez.